91 éves korában elhunyt dr. Vitális György nemzetközi hírű geológus, aki
1940 és 1948 között iskolánk növendéke volt. Az intézmény államosítását
követÅ‘en hűségesen ápolta a fasori hagyományt, majd az 1989-es
újraindítást követÅ‘en 1992-tÅ‘l 1998-ig iskolánk tanára volt. Gyurka
bácsira dr. Palágyi Györgyné kolléganÅ‘nk írásával emlékezünk.

Dr. Vitális György fasori diák és tanár 90 éves

Tisztelt Vitális úr, kedves Gyurka bácsi!

Vitális György volt fasori diák és tanár 90. éves születésnapi ünnepségére engem kértek fel, hogy a Budapest-Fasori Evangélikus Gimnázium részérÅ‘l az ünnepeltet köszöntsem!

Ez azért is különös alkalom, mert 2019-ben a Gimnázium 30 évvel ezelÅ‘tti – 37 éves kényszer-szünet utáni –1989. évi újraindítására is emlékezünk.

Az 1823-ban alapított Budapesti Ágostai Hitvallású Evangélikus FÅ‘gimnáziumot különbözÅ‘ kényszerítÅ‘ körülményekre hivatkozva az evangélikus egyház akkori vezetÅ‘i 1952-ben átadták az államnak. Az állam nem iskolaként üzemeltette tovább, így akkor jogutód nélkül megszűnt.

Az 1980-as évektÅ‘l kezdÅ‘dÅ‘en a volt tanárok és növendékek elhatározták, hogy ideje lenne visszaszerezni, illetve újraindítani az iskolát. Ehhez óriási energiák és személyes kapcsolatok kellettek. Az iskola elvételekor mindent széthordtak. Nem visszakaptuk az iskolát, hanem újra kellett teremteni.

A küzdelmek során életre hívták a Fasori Öregdiákok Baráti Körét, melynek szervezÅ‘ titkárává 1984-ben Vitális Györgyöt választották. Gyapay Gábor fasori diák és volt fasori tanárral, valamint a Baráti Kör vezetÅ‘ségével együttműködve, számos elÅ‘adást, műsoros délutánt és kirándulást szervezve, a volt tanárokat és növendékeket felkeresve, fokozatosan tárták fel a lehetÅ‘ségeket, amelyhez a külföldön élÅ‘ egykori diákok által megalakított Genfi Fasor Egyesület is nagy segítséget nyújtott. Megemlítem, hogy Wigner JenÅ‘ Nobel-díjas fizikus iskolatársát a fasori templomba és a Margitkert étterembe is elkísérte.

Vitális György a többi közreműködÅ‘ mellett oroszlánrészt vállalt a volt növendékek felderítésében és összefogásában, mely tevékenységét az 1989. évi tanévnyitó ünnepélyen az evangélikus egyház elnöksége Luther emlékplakettel tüntette ki.

Vitális György elbeszélése szerint az öregdiákok küldöttsége Korpolay Gyula 1916-ben érettségizett iskolatársuk temetésére a gimnázium mikrobuszával Pécsre utazva, szokása szerint földrajzi és földtani magyarázatokkal szolgált. Ekkor Gyapay Gábor hátrafordult és megkérdezte, hogy Gyurka volna-e kedved a Fasorban földrajzot tanítani? Természetesen, errÅ‘l lehet szó! Felelte.

A már újraindított iskolába Gyapay Gábor igazgató hivatalosan is meghívta a természeti földrajz tanítására, amelyet nyugdíjba menetele után az 1992/93-as tanévtÅ‘l kezdÅ‘dÅ‘en az 1997/98-as tanévig vállalt.

Ezzel öregkorára ifjúkori elképzelése vált valóra, melyhez azzal a lelkesedéssel fogott hozzá, hogy mind a szeretett Fasori Gimnáziuma, mind a felnövekvÅ‘ ifjúság számára a tÅ‘le telhetÅ‘ maximálisat nyújtsa!

Tanítási óráit az általa kidolgozott tematika és idÅ‘beosztás alapján tartotta. Itt kiváló minÅ‘ségű és válogatott diákokkal volt dolga. A természeti földrajzba természetesen a földtant is beépítette, így az érettségi után néhányan a földrajztanári és a geológusi szakmát választották.

Minden osztályt elvitte az érdi Földrajzi Múzeumba és a Gellért-hegy látnivalóit mindnyájan megtekintették.

A diákokkal „Lakóhelyem földrajza” című dolgozatot is íratott, amellyel a „tudományos cikkírás” rejtelmeibe is beleélhették magukat.

A legeredményesebb ténykedése a földrajz – földtani fakultáció megszervezése volt, melynek során hetenként egy alkalommal, 8 – 10 fÅ‘vel jó idÅ‘ben bejárták a Budai-hegység földrajzi és földtani érdekességeit, rossz idÅ‘ben múzeumok, egyetemi műhelyek, metroállomások bejárása történt.

            A diákok minden kirándulásról kirándulási jegyzÅ‘könyvet vezettek, a fakultációra osztályzatot is kaptak.

            Megható volt számára, amikor néhány kiváló tanítványa a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium Természetvédelmi Hivatala által kiírt „Földtani örökségünk” című pályázaton eredményesen szerepelt, és a Bükki Nemzeti Park Rejteki Kutatóházában 10 napos jutalomtáborban vehetett részt.

Az érettségi találkozókra is meghívták, legutóbb egy 20 éves találkozón vett részt.

A gimnázium hagyományápolására is súlyt helyezve, a Fasori Öregdiák, illetve Fasori Örökdiák című kiadványban többek között a következÅ‘ cikkeket írta meg:

Emléktábla avató beszéd Wigner JenÅ‘ 1995. november 17-i emléktábla avatásán (1996).

A Budapesti Evangélikus Gimnázium tanárairól és diákjairól elnevezett budapesti utcanevek (1996).

Koszorúzási beszéd a besztercebányai evangélikus temetÅ‘ben Jánossy István dr. fasori tanárunk sírjánál (1999).

Fasori tanárok és diákok tudományos fokozatai, Kossuth-, Állami- és Széchenyi-díjasok (2000).

Húsz éve indult újra a fasori gimnázium (2009).

Magyarországi evangélikus gimnáziumokban érettségizett fasori tanárok (2011).

A magyarországi evangélikus egyház szerepe az egyetemes és a magyar kultúrában. Különös tekintettel a Budapest Fasori Evangélikus Gimnáziumra (2012).

A Fasori Gimnáziumhoz még napjainkban is hű maradt. Az elmúlt évben még 89 éves korában egy kis csoport számára kirándulást vezetett Besztercebányára és Selmecbányára, amelyen magam is résztvettem.

A besztercebányai evangélikus temetÅ‘ben az emlékbeszédeket követÅ‘en megkoszorúztuk Böhm Károly iskolánk volt igazgatója, majd a kolozsvári egyetem professzora, a legkiválóbb magyar idealista filozófus, valamint Jánossy István ugyancsak besztercebányai születésű volt tanárunk sírját.

            Selmecbányán a volt evangélikus liceumi fÅ‘gimnázium épületét, valamint többek között a FÅ‘tér nevezetességeit is megtekintettük.

Felejthetetlen egyéniségedre és további életedre Isten áldását kérve, szeretettel köszöntünk és üdvözlünk Gyurka bácsi.

Dr. Palágyi Györgyné