• A sörfőzés ősi mesterség, már a i.e. V. évezredben is készítették a nedűt, melyet isteni italnak tartottak. Az évszázadok során sokat változott ugyan az előállítás módja, de töretlen népszerűsége mára is megmaradt.

A sörfőzés története

A sörgyártás ősi tevékenység. A Kr. e. V. évezredben az ókori egyiptomiak már foglalkoztak sörfőzéssel, hitük szerint az ital Ozirisz isten találmánya, aki boldogítani akarta az embereket. Egyiptomban minden társadalmi rétegben rendkívül népszerű ital volt. Kezdetben datolyával ízesítették a sört, i. e. 1800 körül már ismerték a kimondottan a sör erjesztésére szolgáló élesztőket is.
Babilóniában szintén nagy népszerűségnek örvendett, i. e. 5000 körül már tanult sörfőzők készítették a nedűt és i. e. 2000 körül kocsmában is fogyasztható volt. A mézzel és gyümölcsökkel ízesített sör Hammurabi törvénykönyvében is megjelent. Szabályozták a sör minőségére vonatkozó előírásokat is, s aki nem tartotta be, súlyos büntetéseket vont maga után.
A sör kialakult korai népszerűsége ellenére sem a görögök, sem a rómaiak nem kedvelték, inkább bort fogyasztottak. Annál inkább szerették a germánok, akik az egyik legnagyobb élvezetnek tartották a sörivást. A germán sörök ízesítésére különféle bogyókat, illetve fűszereket használtak (pl.: borókabogyó, sáfrány, kömény, ánizs).

A középkorban a sörfőzés kezdetben a szerzetesrendek köré szerveződött, ám a középkori városok kialakulásával szerepük egyre csökkent. A 13. században kialakultak ugyanis a sörfőző céhek a hatékonyabb érdekérvényesítés céljából. A felügyeletüket ellátó városi tanácsok kidolgozták a sörfőzésre vonatkozó előírásokat, melyek között az első meghatározta, hogy a sör csakis árpából készülhet (nem pedig búzából, rozsból vagy zabból). 1516-ban jelent meg a bajor tisztasági törvény, mely megszabta, hogy a sör kizárólag malátából, komlóból, sörélesztőből és vízből készülhet. Ezeken kívül minden más anyag felhasználása tilos.

A németországi Wittenbergben, ahol a keresztény vallás megújítója, Luther Márton élete túlnyomó részét töltötte, és ahol életének hűséges párja, a kiugrott apácából gazdasszonnyá lett Katharina von Bora – számlatan egyéb, ház körüli teendője mellett – főzte urának és az otthonukban életvitelszerűen tanyázó népes vendég- és tanítványseregnek a sört.

Forrás:file:///F:/A%20sörfőzés%20és%20a%20sörfőzőmesterség%20története%20_%20D.A.K.L.E.%20%20%20Debreczeni%20Arany-Keresztes%20Lovagok%20Egyesülete.htm
           file:///F:/Dr.%20Horváth%20Iván%20%20Szakácskönyvek%20a%20XV.-XVII.%20században%20-%20hejszakacsok.hu.htmfile:///F:/Dr.%20Horváth%20Iván%20%20Szakácskönyvek%20a%20XV.-XVII.%20században%20-%20hejszakacsok.hu.htmfile:///F:/Dr.%20Horváth%20Iván%20%20Szakácskönyvek%20a%20XV.-XVII.%20században%20-%20hejszakacsok.hu.htmfile:///F:/Dr.%20Horváth%20Iván%20%20Szakácskönyvek%20a%20XV.-XVII.%20században%20-%20hejszakacsok.hu.htmfile:///F:/Dr.%20Horváth%20Iván%20%20Szakácskönyvek%20a%20XV.-XVII.%20században%20-%20hejszakacsok.hu.htmfile:///F:/Dr.%20Horváth%20Iván%20%20Szakácskönyvek%20a%20XV.-XVII.%20században%20-%20hejszakacsok.hu.htmfile:///F:/A%20sör,%20ami%20egy%20kiugrott%20apácáról%20kapta%20a%20nevét%20-%20KötőSzó.htm